A HÛTLEN (2)
Kispál Csilla
A hûtlen (2)
Mikor elárultam, sírtam.
Szívemre szorítottam Nevét.
Mikor megcsaltam, büszkén tagadtam,
de szégyenem elért.
Felhágtam utána a hegyre,
de a lejtõn elestem.
Szereztem ezer sebet,
míg kétségbeesetten kerestem.
Szeretett engem,
de bûneim elõl titkokba burkolózott elõlem.
Szerelme itt e világban
hazátlan koldust csinált belõlem.
Ellenségei elõtt
megvetett bolonddá lettem.
Amerre mentem,
a varjak károgtak felettem.
Sokáig futottam,
hogy Õt ismét bezárjam szívembe.
Többé már nem megyek sehová,
térdeimen várom be.