A KESKENY ÚTON

Kanyargós ösvény,
szûk sziklaperem.
Erdõ, mely mind sûrûbb,
barlangok sötétje,
s még ki tudja mennyi
vész áll még elébe
fáradt csapatunknak,
e kicsiny csoportnak,
Istent keresõ,
kutató utunknak.
Mégis megyünk, haladunk,
mert jaj,
ha a völgyben maradunk
énnel és álarccal
nem dacolhatunk majd,
ha jön a próbával.
Ezért jövünk Krisztus
mind közelebb Hozzád,
átadjuk szívünket,
hogy azt Te megmunkáld.
Õrizd meg magadnak,
formáld képmásodra,
hogy ott lehessünk majd
dicsõ országodba.