A KIRÁLY DALA

A király dala

A világ lassan
belopódzott az életembe.
Nem emlékszem,
mikor és miért engedtem be.
Csak feküdtem ott
részegen, kábán,
fejem a lábzsámolyon,
sarum a párnán,
mint kinek
ereje s szabadsága a múlté.
Nem rémlik,
hogy koronám vagy könnyem hullt-é.
Egy biztos,
kötelem s bilincsem maradt.
Rossz tanácsadóim súgták folyton:
nincs új a Nap alatt.
Egyszer azonban
hirtelen csend lett.
Egy haragos Idegen
lepte meg a termet.
Amivel magát felövezte,
abból font korbácsot.
Az Ige tekintélyével
kergette ki a világot.
Tehetetlenségemben
koldult tekintetem:
Jézus, Dávidnak fia
irgalmazzál nekem!
Szavaival felemelt:
kelj fel és járj!
Felkenlek téged,
légy pap és király!