A PARÁZS

Kispál Csilla

A Parázs

Üres a képkeret
a lelkedben.
Üres a foglalat
a fejedben.
Elméd elefántcsont tornyában
motoznak az egerek.
A hamis faragott képbõl
a tolvajok kilopták a szegeket.
Pókhálókat csavar csámpás oszlopaidra
a kósza szél.
Fütyülve száll a gondolatrések között
s bolondságokat beszél.
Agyrémalakok járnak kísértve,
egódba mártva kezüket.
Torz tükrödben
fordítva áll a feszület.
De hallani a félrevert harangot.
A tûzvész közel.
A lángok illata
ezernyi vérszívót üldöz el.
Egy apró Szóparázs
az ajtón bepattan hirtelen
s lángra lobbantja a penészes ûrt
dermedt szívedben.