ABBÁ, ATYÁM!
Guti Tünde
ABBÁ, ATYÁM!
Köszönöm Neked, Uram, hogy beleláthattam jóságos, atyai szívedbe!
Gyönyörködtél teremtményeidben, örvendeztél tökéletes alkotásaid láttán, akiknek szabad akaratot adtál, hogy önként imádjanak Téged. Nem kényszerbõl, hanem õszintén, természetesen.
Amikor a hajnal fia, Lucifer fellázadt gõgjében, magával ragadva az angyalsereg egy részét, ellenszegülésében nem róttál rá azonnali, végsõ büntetést, hanem jelenlétedbõl és a mennybõl kitaszítva a Föld légkörébe számûzted.
Ádámot könyörületesen megkerested, elõhívtad szégyenébõl, bukásából az õsi bûneset után. A lényedbõl, a szívedbõl fakad az igazság, ezért elválaszthatatlan egymástól irgalmas szereteted és igazságod.
Fájdalmas szánakozással tekintesz az emberre, akit saját képmásodra teremtettél, belelehelted az életet, s kezdettõl azon fáradozol, hogy a TÕLED küldött Szabadító által megmeneküljön az örök kárhozattól, és a vágyva vágyott szeretetkapcsolat közted és közte helyreálljon.
Ezért vársz még mindig hosszútûréssel, mert nem akarod a bûnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Ezért áldoztad oda Egyetlenegyedet, Jézust, aki a kereszten való szenvedésével, halálával és feltámadásával megbékélést szerzett Isten és ember között, úttá lett, hogy visszatérhessünk áldott közelségedbe!
Mennyei Atyám! Köszönöm mindezt a lehajoló szeretetet! Kifejezhetetlen, felfoghatatlan a Te kegyelmed!
2010. febr. 25. Guti Tünde