AGGÓDÓ SZÍV

(Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül címû könyvét felhasználva)

Az aggodalom olyan, mint a hintaszék
Csak indulsz, de az út végére sosem érsz
S míg a hintaszékben legalább tiéd a nyugalom
Addig békéd elvész, szorítja az aggodalom

Hiába félted a gyermeked, hogy rossz útra lép
Nem aggodalmad óvja az útkeresztezõdést
Remegõ kézzel engeded el az útrakelõt
Pedig nem a félelmed mi megvédi õt

Aggódva nézed a viharfelhõket
Pedig az nem védi meg óvó tetõdet
Hiába kerülöd így az ördög tüzét
Az aggodalom nem olt, csak belûrõl tép

Az aggodalom szilánkjai összerakódnak
A ma terhével egységet alkotnak
S kész lesz egy olyan hatalmas teher
Amelyet szíved már nem bírhat el

Nem tudod mit hoz a jövõ, mi az, mit kapsz
Hisz emberi léted erre nem adhat választ
S ha aggódsz, mert azt féled, rossz lesz élted
Csak azért lehet, mert kevés a hited

Legyen elõtted Péter példája
Az aggodalom õt is megtalálta
Amint a vízen hitét kezdte feledni
Tanító példaként elkezdett süllyedni

Isten igéje válaszol neked
Megnyugtat téged, ha hûen figyeled
Azt mondja ne aggódj a holnapért
A holnap majd aggódik magáért

Az égi madarak sem vetnek, aratnak
Mégis az Úr kegyelmében laknak
A mezei liliomok sem varrnak ruhákat
Az Úr akaratából mégis pompáznak

Ne akarj már akkor átkelni a hídon
Amikor még nem is tudsz a folyóról
S ha már látod a folyót, akkor se félj
Isten szárnyakat adna, ha leesnél

Hited legyen ernyõ, de ne te döntsd el
Hogy esõtõl vagy naptól védjen
Isten teremtette az esõt és a napot
Áldásként adja neked mit alkotott

Életünk minden holnapja elõbb Istennel találkozik
Tudd, hogy az Úr szeret téged, ne aggódjon a szív
Hidd, hogy az utadat mindig a béke vigyázza
Melyen a pásztor elöl megy, s a bárányok utána