ALÁZATOS KIRÁLY!

Pecznyík Pál

Élt régen egy szelíd alázatos Király,
békét hirdetett hol, dúlt a harag, viszály.
Sokszor csak az utalt, királyi voltára,
ha csoda ment végbe, hatalmas szavára!
Áldott Szent Nevére, hányszor hoztunk szégyent,
nem hallgattunk rá, ha követésre kérlelt.
Amíg javunkra tett, addig követtük Õt,
szegények Barátját, a csodákat, tevõt.
Lába elé, hálánk virágesõje hullt,
midõn szamárháton, a városba vonult.
De mikor megláttuk, a Golgota hegyen,
két gonosztevõ közt függni, mezítelen,
fõpapokkal együtt, Jézust megvetettük,
pedig mi vétkeztünk, s Õ halt meg helyettünk!
Már kezdettõl a bûn, uralkodik rajtunk,
s mint szélben a nádszál, ide – oda hajlunk.
Mindig oly irányba, a mi tetszik nekünk,
semmi ne zavarja, kényelmes életünk.
De sokszor szégyelljük, Megváltó Urunkat,
ha gúny ér miatta, meghúzzuk magunkat.
Súlyos oka van rá, ha néha ránk pirít,
mikor látja: gyáván elbúvó híveit.
Pedig a menny hona, nem a gyáváké lesz,
nekik semmi közük, Jézus keresztjéhez!
Kárhozat hona vár, a gyáva seregre,
csak a bátor harcos, juthat gyõzelemre!
Üdvösségre az út, próbákon át, vezet,
nem szegélyezi azt testi vágy, élvezet.
Gyávaság, kényelem, veletek félre hát,
csak gyõztesek nyernek, a mennyben koronát!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2009. II. 4.

A weboldalt készítette, és üzemelteti: Deli-Szabó Sándor
Látogatók száma: 29 237 814