AZ ALVILÁG ÜGYNÖKE

Az Alvilág ügynöke

Az alvilág ügynöke
nyomomba szegõdött.
Sziszegve szemembe nézett
s elém vetõdött.
Kitárta köntösét,
mint bõregér szárnyait
s kínálgatni kezdte
rémálma árnyait:
hitelezek neked,
hogyha nincs egy vasad,
csak dobd el szíved jelvényét
s szolgáld a hasad!
Cseréld le szerelmed,
e fattyú pojácát.
Tépd le arcod bõrét,
ezt az álszent álcát.
Mi lesz már, haver?
Ez a való élet!
Meddig dõlsz még be
a dajkameséknek?
Isten nem is létezik!
Ébresztõ már végre!
És felfelé mutatott
a csillagos égre:
Krisztus csak ember volt,
meghalt és annyi!
Téged bizony átvágtak,
ne akard tagadni!
A démon csak állt
És bámult rám meredten.
Kinyitottam az Írást
és arcába nevettem:
mit beszélsz itt nekem,
halottak királya?
Te akarsz lenni
a szentek bírája?
Nézz a Szellem tükrébe,
mit Uram tart neked!
Sosem hagyom el miattad
igaz Szerelmemet!