AZ ÉN JÓ ANYÁMNAK

Hajamban már egyre több lesz
A fehér szál,
Szívemben minden napom, egyre több
Nyomot talál.
Rohan az idõ, s ez az egész élet
Egyetlen pillanat.
Az elmúlás romba dönt, mit a jövõ
Büszkén felavat.
Minden, ami él és létezik itt, örök
Változásban van,
Egyszer elmúlik, csönd lesz ebben a
Nagy rohanásban.

Életemben már egyre több lesz
A múlt idõ.
A lehullt õszi avaron az új zöld
Frissen kinõ,
E röpke életben gyakran, keserûen
Sírni kell,
S a fájó kérdésekre talán már senki
Nem felel.
De azért megtelik örömmel is e
Szorongó szív,
Ez közülük, ha a kedves anyai szó
Hazahív.

Budapest, ……………………………