AZ IMÁDKOZÁS HASZNÁRÓL

AZ IMÁDKOZÁS HASZNÁRÓL

Az ima ellen nincsen fegyver,
imának nem lehet ellenállni;
egész világot általölel,
csukott ajtókat, szíveket tár ki.

Magányos embert vesz pártfogásba,
nem adja föl, nincs reménytelen;
vigasztalásért esd közbenjárva,
könnyeket szárít, békét teremt.

Sok betegségre legjobb gyógyszer,
sok szomorú arc még felderül;
éjjel és nappal szorongást old fel,
háborgó szívünk elcsendesül.

Sok nehéz ügynek megoldó kulcsa,
több tévelygésbõl haza segít.
Bizalmas társ az ajtót becsukva;
s veled marad, ha kimégy megint.

Mert összeköt és nyújt életet,
köldökzsinór a Mennybe át;
friss levegõ egy fojtó légkörben,
oázis, ha beszorít pusztaság.

Mentsvár, ha ellenség kerítené be
igazságért vívott harcodat;
sorsdöntõ fegyver rossz ellenébe:
ne tedd le hát e kardodat!

Mert csend, ha zaj van; és szól, ha kell;
egyedül nem vagy már sohasem;
benne a magányos barátra lel,
üldözött vad itt megpihen.

Nincsen határa, mindenki bátran
fordulhat hozzá szüntelen:
térítésmentes szolgáltatást ad,
kifizetett a hívott Fél mindent.

Címzettet terhelte összes költség,
Õ minden számlánkat rendezi;
ebben az esetben nincsen különbség,
hatalmas összeg se gond Neki.

Régi adósság, nagy tartozás
Nála most ingyen letudható.
Nincs lehetetlen, mert van megoldás,
hiszen Õ volt a kölcsönadó.

Akinek tartozunk, õ dönthet úgy is:
törli az összes követelést.
S mi tiszta lappal állhatunk úgy itt,
mint aki most kezdi életét.

Adósság helyett a boldogságban
lehet már úszni, örülni végre,
és könnyû szívvel szeretni mást, ha
beléd rúgott, de nem vette észre.

Mert gyógyír a sebre a jó imádság,
mikor a más javát keresed:
szíveden viseled mások bús sorsát,
s közben a magadét feleded.

Hisz megvigasztalt a mennyei Atya,
nagy szeretettel magához ölelt:
kisírtad minden bánatod Nála,
szemedben már csak örömkönnyek.

Ilyen az imádság. Mindenre gyógyír;
Teremtõnk kezébe visszavisz;
legszakszerûbben, tartósan gyógyít;
s már most a Mennybe ablak is.