BÚZAKALÁSZOK ÉNEKE
Pecznyík Pál
Rónák kalászos tengerén,
ÉLETET ringat nyári szél.
Aranyszínû kalászokban
érik, népünk új kenyere,
add Urunk, hogy csûr és magtár,
csordultig, megteljen vele.
Kenyérért áldunk elõre,
mindig szelhetünk belõle.
Nem kell szednünk télben, nyárban,
mint mannát, ott a pusztában.
Atyánk látod szükségünket,
bölcsen adod kenyerünket.
Mégis: milyen szívfájdalom,
ma sincs kenyér, sok asztalon.
Éheznek szülõk, gyermekek,
szemükbõl fájó könny pereg.
Pedig kenyér, volna elég,
éhezõknek is jutna még.
Afrika kék ege alatt,
sokan halnak éhség miatt!
Atyánk bocsássad meg nekünk,
nem osztjuk meg a kenyerünk,
gyermekekkel, sem szülõkkel,
napok óta éhezõkkel.
Pedig õk sem alábbvalók
mint mi, mégis éhen halók!
Rónák kalászos tengerén,
örvend kalászok énekén
Urunk, és üzen: idelenn,
éhen ne haljon senki sem!
Pecznyík Pál
Celldömölk
2009. VI. 18.