CSODÁK

Mennyi csoda van a világon!
A harmatcsepp a rózsaágon,
mint léleksírta tiszta könnycsepp,
mint szeretettõl vérezõ seb.

Csodák a felhõk is, amelyek
nyugodtan és fehéren mennek,
irányt nem mutat nekik senki
s mégis tudják: merre kell menni

Mindenütt csodák! Földtõl égig,
világkezdettõl ? világszélig.
Csoda a tûznek ezer lángja,
lobogva és semmivé válva.

Csoda a lelkünk, szívünk, agyunk,
csoda, hogy élünk, járunk, vagyunk.
Csoda, hogy sár lesz tiszta vízbõl,
hogy csúf halál lesz életekbõl.

Csoda, hogy Földünk tud forogni ...
És hogy van kihez imádkozni!