CSODÁLATOS AZ ÉN URAM

Múltba merengõ messzeség
Ez is az én életem volt
Elsurrannak mellettem a percekben burkolt szellõben
Akkor még azt hittem Nélküled jó élni az életem
De egyszer csak jött a tél
A forró nyár ölén
Megfagyott körülöttem minden
Szívemen jégcsapok függtek

De a Teremtõm volt ki szívében eldöntötte
A jó munkát befejezi az életemben
Meghallotta szavam a Mennybõl,
Bûneimbõl megmentett
Ingyen kegyelembõl
Haza hívott, hogy útjára tanítson
Hogy mindvégig együtt járjunk azon

Nem kell ma egyedül mennem
Nem kell Nélküled élnem az életem
Mert templomoddá választottál,
Hogy miden szívdobbanással dícsérjelek
Minden levegõ vétel zengõ szerszámként csendüljön fel
Hogy hirdesse minden mozdulat:
Hogy csodálatos az Én Uram