EGY FÉNYKÉP ALÁ

Pecznyík Pál

Megy a vándor, vele párja,
vállán kopott tarisznyája.
Mennek együtt: kéz a kézben,
borúban és napsütésben.
Folytonosan télben – nyárban,
poros úton, ingoványban. .
Harmadikként, velük jár ott,
oltalmul Jézus, az áldott.
Vannak nehéz útszakaszok,
betegségek, kõ-torlaszok.
Ám azokon úgy lépnek át
mint kõfalon, semmi nem árt.
Lelki szemük, célra tekint,
felüdülnek, s mennek megint.
Hosszú út van már mögöttük,
rövidül az út, elõttük.
Bár nagy öröm együtt járni,
tudják: egy nap, el kell válni.
Ha egyik szív, végsõt dobban,
élet lángja, végsõt lobban.
Bár fájdalmas az elválás,
de lesz boldog viszontlátás!
Ha mindketten célba érnek,
hol örökké zeng az ének,
Szent mennyei énekkarban,
õk is, énekelnek abban.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2009. VII. 23.


A weboldalt készítette, és üzemelteti: Deli-Szabó Sándor
Látogatók száma: 28 462 257