EGYSZERÛ VERS A KEGYELEMRÕL

Dsida Jenõ

Dsida Jenõ:
EGYSZERÛ VERS A KEGYELEMRÕL

Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hívtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.

Elmondtam naponta
tíz hegyibeszédet,
gyönyörû szavakat,
igézõ szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte
a hegyibeszédet.

Tüzet is akartam
rakni az erdõben:
nyulacska ne fázzék,
õzike ne fázzék, -
hiába, hiába!
Gyújtófám kilobbant,
és a tûz nem akart
gyúlni az erdõben

... S egyszer csak maguktól
gyûlnek az emberek,
együgyû szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tûz is felszökken, -
az Úr áll mögöttem.


A weboldalt készítette, és üzemelteti: Deli-Szabó Sándor
Látogatók száma: 28 935 722