EL

Füle Lajos: EL

Elmegyünk innen.
Léptünk rámái majd
elomlanak a porban,
hangunkat elkobozza csend,
könnyünk a föld,
emlékünk az Idõ.

De boldog, aki megy,
s boldog, aki marad,
ÕHOZZÁ,
ÕVELE.