ÉLETEM GYERTYÁJA

Minden hívõ lélek, világító gyertya,
addig világít míg, halál el nem oltja.

Életem gyertyája, így világít messze,
az életút szélén, hová Atyám, tette.

A viasz gyertya is amíg ég, kisebb lesz,
én is – közeledve kilencven évemhez –.

Halványuló fénnyel világítok ma még,
amíg égi Atyám, azt nem mondja elég!

Gyertyám fényét védi, Atyám óvó keze,
azért adta fényem, világítsak vele!

Hogy a bûn éjében botladozó ember,
bûnök vadonában, keskeny útra leljen!

Életem gyertyája, csonkig még nem égett,
Istené a hálám, hogy eddig is fénylett.

Gyertyámra bûn-vihar, nagy szelet zúdított,
de a vihar után, ismét világított.

Ha csonkig ég gyertyám, és kialszik itten,
újat kapok mennyben, meggyújtja azt, Isten!

Új földön nincs vihar, nem kell félnem többé,
életem gyertyája, világít örökké!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2009. VI. 22.