ELMÚLÓ ÉS MARADANDÓ

Mi jellemzi a világot?
Jóra, szépre nagy törtetés,
elmúló kincsekkel való
hivalkodás, dicsekedés.
Hírnév, gazdagság, dicsõség,
világ, csak ezt értékeli,
mert úgy hiszi, az a boldog,
kinek szíve, ezzel teli.
Pedig a száguldó idõ,
nem ismer hírnevet, rangot,
hiszen híres, tudós is mind,
egy nap elhunyt, sírba hullott.
Földi dicsõség, rang, tudás,
mind véges, ideig való,
eltûnik a múlt ködében,
mint tavasszal, hótakaró.

Isten másban, gyönyörködik,
ami szemmel nem látható.
Egyszerû lelki munkásban,
ki szent ügyében fáradó.
Isten lelki szõlõjében
végzem én is, szolgálatom,
lélekmentõ drága szavát,
írásokban, tovább adom.
Nem a személyem a fontos,
hiszen ajándék, életem.
Boldog vagyok, hogy hálából,
szent munkáját végezhetem.
Hírnévre és dicsõségre,
nem vágyódom, nem törtetek.
Isten ennél szebbet ígért,
Nála: örökké élhetek.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2008. X. 6.