ELTELEK IGÉDDEL

Nem tudtam magamról
lemosni a mocskot.
S mikor már minden
remény szertefoszlott,
eljöttél hozzám.
Néha még tán
nem értem szavad,
de eltelek Igéddel,
ami erõsít, táplál.
Olyan vagyok,
mint az éltetõ vizet
magába fogadó nádszál.

Eltelek Igéddel.
Bár tudom,
nem vagyok kivétel,
hiszen az út végén
halál vár,
de vársz ott,
s én szégyenkezem,
mint vásott kölyök,
számtalan bûnöm miatt.
Majd ott állok elõtted,
Ki az idõk kezdetén
azt mondtad: fiat.
És hálás leszek,
hogy nekem is
életet adtál.
Majd adsz egy nagy tál
égi étket,
és megbocsátasz
minden vétket