EMLÉKEZEM
Pecznyík Pál
Emlékezem: s bennem,
most nevek rajzanak,
viselõi fentrõl,
mind, fölém hajlanak.
Velük egyvonalban,
én sosem futottam,
õk elõre mentek,
én még itt maradtam.
A nevük jól ismert,
csupa nagybetûs név,
magamat hozzájuk,
hogy is mérhetném én?
Velük egyvonalban,
én sosem futottam,
õk elõre mentek,
én még itt maradtam.
Õk mind elvégezték
legfelsõbb iskolát,
tudásukból nékem,
keveset adtak át.
Velük egyvonalban,
én sosem futottam,
õk elõre mentek,
én még itt maradtam.
Hála: de nem végleg!
Mert Valaki látott,
értem is elhagyta
szent honát, az áldott!
Hit által lehetek
lakója a mennynek
s azok közé emel,
kik elõre mentek.
Pecznyík Pál
Celldömölk
2009. VI. 20.