ÉNEK ISTEN IRGALMÁRÓL!

103-ik Zsoltár

Áldjad én lelkem az Úr nevét,
gazdag ajándékát hinti szét.
Bensõm zengj az Úrnak háladalt,
keze óvott, védett, eltakart.
Áldjad lelkem Urad, s ne feledd
a sok jót, mit ingyen ad neked.
Aki megbocsátja bûnödet,
szennytõl megtisztítja életed.
Gyógyít, ha gyötör kín, fájdalom,
mert hû szíve, szánó irgalom.
Halálból kihozta életed,
nem a sír lesz végsõ nyughelyed.
Kegyelme, irgalma hull reád,
s már itt hordhatod, mint koronát!
Javával betölti szívedet,
hiányt ne szenvedjen életed.
Ifjúságod útján elkísér,
sasszárnyon repülhetsz, mint a szél.
Könyörül, irgalmaz jó Atyád,
késik a haraggal, megbocsát.
Bûnöd miatt nem fed untalan,
haza vár, hogy ne légy hontalan.
Nem bûneink szerint mér nekünk,
mert úgy, elveszne az életünk.
Álnokságunk szerint nem fizet,
ajándékoz erõt és hitet.
Mert amilyen magas földtõl ég,
oly messze vet bûnt és büntetést.
Kegyelmes ahhoz ki féli Õt,
szánja a bûnbánó vétkezõt.
Amilyen távol van napkelet
napnyugattól, s együtt nem lelet,
bûnünk olyan messze ûzi el,
vissza nem hozhatja senki sem!
Mint Atya könyörül gyermekén,
ha az – bûnbánattal – visszatér,
úgy könyörül Isten hû szíve,
ha bûnbánatra tér gyermeke.
Mert Õ tudja: mi csak por vagyunk,
kezében életünk, holnapunk.
Életünk e földön, mint a fû,
mert az ember, rövid életû.
Élete virul, mint kis virág,
ha ihatja égnek harmatát.
De ha megérinti halál-szél,
lehullik mint sárga falevél.
Elporlad, és helyét nem lelik,
szem elõl sírhantok, elfedik.
Isten szeretete végtelen,
nem fogja fel szív sem értelem.
Nem hagyja el azt, ki féli Õt,
segíti a fáradt csüggedõt.
Igazsága fiak fiain,
járhassanak híven utain.
Ki szövetségében hû marad,
annak örökséget mennyben ad.
Ha munkáját híven végezi
ott, ahová Isten rendeli!
Az Úr dicsõ trónja mennyben van,
övéi imádják boldogan.
Királyi uralma végtelen,
uralkodik minden emberen!
Áldjátok az Urat, angyalok,
hatalmas erejû Kérubok.
Akik figyelitek szent szavát,
s ha szól: szárnyaltok a légen át!
Áldjátok Õt égi seregek,
meghajtva elõtte fejetek.
Szolgái: akikre munka vár,
villám, felhõ, szél, tûz, napsugár.
Áldjátok megváltott népei,
dicsõségének visz fényei!
Áldjad én lelkem az Úr nevét,
ki megosztja veled, mindenét!

Pecznyík Pál
1987.