ERÕTLENSÉG

Gondolkodom:
vajon mennyi van hátra még,
mikor hangzik el: 'most már elég'?
Meddig taszíthatjuk tova életünk,
mikor pihenhetünk végre, mikor érkezünk?

Aggódom:
mennyit is húzhatok az égi mérlegen,
mik a vádak, érvek és mennyi az érdemem?
Mirõl mondhatom, hogy valóban enyém,
kitõl várhatok biztos védelmet én?

Fogadkozom:
jó leszek Uram, jobb, mint akárki más,
a halálig elmegyek, annyira nem érdekel a világ-varázs
Szeretni foglak, hûségem ragaszkodóbb lesz mint valaha
és nem hagylak el, nem én soha-soha.

Fohászkodom:
Isteni béke szívembe szállj.
Látod ígérek bármit, Uram, ne hallgass így reám,
hisz nem a szavaim, hanem a szívem kell Neked,
ami - ó szörnyüség - beteg, nagyon beteg.

Fohászkodom:
érdemtelen, erõtelen vagyok,
ragadj meg, Istenem.
S hordozz Magaddal, erõs karoddal,
végtelen Kegyelem.