FÜLETLEN BÖGRE

Ma este elmosogattam éppen nyolcra.
Rakosgattam a bögréket fel a polcra.
Kettõ van fületlen, de elölrõl szépek,
Egészen olyanok, mint a többi épek.
Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,
S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.


Most eszembe jutott sok felebarátom,
Hogyha képletesen fületlennek látom,
Úgy teszem-e õket életem polcára,
hogy ne lássunk mindig arra a hibára?
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,
Mert (csak ha így térek egyszer nyugovóra)
Akkor tesz el az igazságos Isten ?
Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn ?
A mennyei polcra nagy irgalmú szemmel
Hátrafelé az én letörött fülemmel.