HÁLAADÓ ÉNEK

Isteni fuvallat vonul át az erdõn
s a levelek reszketve lehullanak.
Pihenni, halni készül a természet,
s a nyár már csak emlékekben marad.

De itt van elõttünk az áldás,
mit ez év ajándékozott nekünk.
Verejték, küzdés, már csak emlékfoszlány,
inkább csak gyönyörködünk és köszönünk.

Mindent Tenéked köszönünk meg Jó Atyánk,
mindenért Téged illet hála,
Te csíráztattad rögágyban a magot,
s Te öntözted, vigyáztál reája.
Napfényben ha fürdott,
nyári bõ esõben,
melegben, hûvösben,
szárító szellõben,
mindenben ott voltál,
mindben megtaláltunk,
gazdag ajándékért áldunk, áldunk, áldunk.

Érdemünk nincs.
Hisz hiába lenne minden,
ha nem lennél ott a vetésben,
csírában, érlelésben.
S ha nem Te áldanád meg életünk,
s óvó kezeddel nem örködnél
folyton, fáradhatatlanul felettünk.

Fogadd el a hálát,
Téged illet méltán.
Áldunk, magasztalunk
mindenért mit adtál.