HITTEL ALKOTNI

Ha úgy ülteted el a földbe a magod
Hogy arra gondolsz szél lesz és fagyok
Nem engedi majd, hogy a Te kis virágod
Felnõve meglássa ezt a világot
Ha nem arra gondolsz, hogy a föld melege védi
Hogy a nap mindennap melegíti
Hogy az esõvíz táplálja erejét
Hogy Isten megvédi lényét

Akkor nem is fog kinyílni neked a virág
Elfonnyad, elszárad a fagy öleli át
Hited nélkül nem tudja áttörni a földet
Nem tudja színével vidítani kedved

Ha az agyagban elõre nem látod mûvedet
Ha úgy ülsz a koronghoz, hogy kétségek gyötörnek
Minden torz alaknál elveszted reményed
Hogy valaha még gyönyörködtet mûved
Ha nem hiszed, hogy kezedet Isten vezeti
Hogy a mû általa nevet fog kapni
Ha erõs hittel nem kezded újra és újra
Hogy legyen az agyagnak megújulása

Akkor nem is lesz az csak élettelen anyag
Kiszárad, kemény lesz, mint dacos akarat
Hit nélkül hiába a szorgoskodó erõ
Munkád nem lesz más csak kárba veszett idõ

De ha hittel ülteted virágod
Ha az agyagot hittel formázod
Leszedheted akkor a kinyílt virágot
Agyagvázádba beleállíthatod
Akkor nemcsak szemed gyönyörködhet
Hanem érzed, hogy Isten veled nézi mûved