HOZZÁD TARTOZOM

Hozzád tartozom,
mint hegyhez az orom,
mint testhez a kéz vagy a láb.
Légy te is nekem legalább,
ami én vagyok neked.
Szívem érted eped.
Rád gondolok, mikor
kenyeret szelek,
és mikor esõ esik,
vagy fújnak a böjti szelek.
Rád gondolok, mikor
levest merek.
És rejtenélek magamba,
mint ûzött madarat a berek.
Nem számít, hogy az emberek
mit gondolnak.
Nekem te vagy a tegnap,
a ma és a holnap.
Súgom a Napnak, s a Holdnak,
s a hegyeknek, mik
egyszer leomolnak,
hogy egyedül Te vagy örök,
hogy Téged idéznek fájdalmak
és bús örömök.

Szeretlek mindenekfölött.