HÚSVÉT REGGELÉN

Balogh Miklós

Zengjen ma hangos hálaének
A mindenség nagy Istenének!
Ünneplõ lelkünk égbe szállva,
Olvadjon össze hõ imába.
Ég, föld derüljön fel ragyogva:
Feltámadott! Feltámadott!

A szellõ susogva hogy átmegy a tájon,
Könny csillog utána ezernyi fûszálon.
Érinti az erdõt, lombját az olajfa
Megrezgeti vígan, s bólintva lehajtja...
Áldott legyen a szó, mit a szellõ mondott!
Zizegve beszélik egymásnak a lombok:
Feltámadott! Feltámadott!

De ah, amott, zöld selymén a rétnek,
Galileának özvegy nõi jõnek...
Kezükben balzsam, sok jóillatú,
Szemükben némán ott virraszt a bú...
- Te néma bánat, nyílt örömre változz!
Gyõzelmi dalként szállj az ég Urához:
Feltámadott! Feltámadott!

Nézd, ott a sir, az Úr akarta, s ímhol
Örökélet bölcsõje lett a sírból...
Lehullt a kõ: helyén az égbe látunk,
A sir üzen: halál, remélve várunk!
Szegezd nyilad bár az ember szívének,
Fülünkbe cseng mindig az angyalének:
Feltámadott! _Feltámadott!

Töröld le könnyed ember, nem vagy árva,
Út lett a sir egy szebb, dicsõbb hazába.
Csak légy erõs, csak légy szilárd a hitben,
Az út felén ne félj, nem hágy el az Isten.
Ha tán a bûn lett újra rajtad úrrá,
E mennyei varázsszó szüljön ujjá:
Feltámadott! Feltámadott!

Zengjen hát hangos hálaének
A mindenség nagy Istenének!
Ünneplõ lelkünk égbe szállva
Olvadjon össze hõ imába.
Ég, föld derüljön fel ragyogva,
A Golgothának szent halottja
Feltámadott! Feltámadott!

A weboldalt készítette, és üzemelteti: Deli-Szabó Sándor
Látogatók száma: 21 560 011