IMA A TERMÉSZETBEN

Urunk hozzád esdünk
térdünkön imában,
a természet csodás
fényes templomában.
Kupolája az ég,
falai, fenyvesek,
abban magasztalnak
felnõttek, gyermekek.
Zöld lomb-orgonáján,
szárnyal a lomb-zene,
természet szép ölén,
híveid éneke.
Ha szólsz: elcsendesül
a vihar, a tenger,
de folyton háborog,
a hálátlan ember.
Pedig Tõled mindent,
ajándékba kapunk,
mégis olyan sokszor,
hálátlanok vagyunk.
Fiad váltságáért
szeretsz Te bennünket,
rád vethetjük minden
gondunkat, terhünket.
Hálátlan voltunkat,
bocsássad meg nekünk,
fogadd el dicsérõ
istentiszteletünk.
Trónodnál hódolnak
híveid imában,
földünk napcsillárú,
fényes templomában!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2009. VI. 28.