IMA ÉBREDÉSÉRT

Szellõk a széles, keskeny utakon...
kellemes, kedves és pajkos szelek,
Szószékek bíborát lengetõk.
A padban fáradt, tikkadt emberek,
nyelvük kiszáradt, lelkük elepedt,
álmos-szomjasan várják az esõt...

A szél menetrend szerint kavarog...
Keveri az útszéli szemetet,
leveri a tavalyi levelet,
- nagy bûnbánattal sziszeg az avar, -
megbök néhány kevély kalapot,
ha az Úr elõtt magát megadott
alázattal köszönni nem akar.

Azt hirdetjük, hogy drága, szent vetés
a mindennapi igehirdetés,
tökéletes a menete, váza,
kínos, pontos készület az ára.
A hallgatóink mind megcsodálják,
magnóra veszik, sztenografálják,
Szól az Ige reggel, délben, este,
de jaj, nincs erõ a szélben!
A parázna csak parázna marad,
csak felhajtják a borospoharat,
az okos szûzeket kivevetik
Jairus leányát eltemetik.
Tolongnak a hamis próféták után
- A hû sáfárnak készül a horog -
s a naini ifju - csinos huligán -,
a tévét nézve sírba tántorog.

Jézus szolgája parancstól ûzve
rovom a Kármelt engedelmesen,
Várok az ígért viharra, tûzre,
de nincs felhõ, csak egy tenyérnyi sem.

A nyáj züllik szerte a világban,
Akháb iszik, Jézabel kéjeleg,
Szegény testéreink - a bõvölködõk mellett -
nélkülöznek.

Vannak édesanyák, akik abortuszra mennek,
Fiataljaink pedig a felettes parancsnak engedelmeskedve
a másik embert gyilkolni készülnek.
S mi mindezt némán és gyáván szemléljük,
az Isten házába pontosan eljáró
Szent Szellemmel teljes keresztények.

Uram, küldj esõt!
Bûnünk verdesõt!
Uram, küldj vihart,
zúgó zivatart!
Uram, küldd Igéd, irts, pusztíts, pörölj,
szavad legyen sziklazúzó pöröly,
hatezer voltos lángod cikázzon,
szívünk a bûntõl felázzon!
Vagy ha ez kevés,
jöjjön jégverés,
de a szavakban szóljon az Isten!
Sáros fertõbõl talpra segítsen,
sebet gyógyítson, életet adjon,
holt berkeinkben, hogy új fakadjon,
új fû, új virág, zöldellõ vetés!
URAM KÖNYÖRÜLJ, JÖJJÖN AZ ÉBREDÉS,
HADD LEGYEN SZENT AZ IGEHIRDETÉS!

(Szerzõ ismeretlen)