IMÁDLAK

Parttalan suhantak súlyos évek,
anélkül, hogy hallottam Igédet.
Éltem csak fásultan és riadtan,
míg Te keresztre mentél miattam.

Mennyi kínt hozott a fejemre,
hogy engedetlen voltam, nyegle,
akaratos és sokszor kemény.
Bosszú éltetett s nem a remény.

Ott álltam, ahol tüzet csihol
kénköves, félelmetes pokol.
De megragadott, betöltött Igéd,
s a múltat mint száraz venyigét

a forró kemencébe dobtam.
Nem élek többé kifosztottan.
Szám telve van dicséreteddel,
Téged imádlak este, reggel.


2011. június 23.