ISTEN DICSÕSÉGE!

Isten dicsõsége, fényes, káprázatos,
le sem írható az, olyan csodálatos.
Felülmúlja az a legszebb földi álmot,
elragadtatásban, a mit János látott.
Az angyalok ajkán, elhalkult az ének,
meghajlott a térde, a huszonnégy vénnek.
Fényes koronáját, trónja elé tette,
a Nagy Mindenhatót, így dicsõítette!
Trónon Kerubok közt, Istennek hét Lelke,
fénylõ ragyogással, világított szerte.
Csodás volt e fényben, ruhák színpompája,
fényt tükrözött vissza, angyalok hárfája.
Trón felett suhogott, a Szeráfok szárnya,
s a mennyben minden nyelv, az Istent imádta!
Trón elõtt állt Jézus, Isten Szent Báránya!
Énekben szállt hozzá, hívei hálája.
Mózes szép éneke, mennyben újra zengett,
de szebben, mint egykor, a nagy tenger mellet.
Azt a dicsõséget, melyet János látott,
nekünk készítette, Megváltónk az áldott.
Ha követésében, hûséggel megállunk
akkor is, ha kereszt, felsebzi, a válunk.
János lelki sátra bár elporladt régen,
de a látomása, nem veszett el mégsem.
Feledés homálya, be nem temethette,
Bibliánkban Isten, megörökítette!
Istenünk hû marad, megváltott népéhez,
rejtett dicsõsége, egykor látható lesz.
Ha megváltottai, mind ott lesznek nála,
milliók ajkáról, száll majd hozzá hála.
Atyánk ismer, tudja, mi mást nem adhatunk,
Kegyelem, kiváltság, ha nála lakhatunk!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2009. II. 11.