ISTEN SZERETET

A szelíd bárányt vad farkasok megöltük,
Bûneinknek árát Szent Vérével fizettük.
Szent szimbólummá lett az átkozott kereszt,
A sajgó bûntudat hozzá szegez, el nem ereszt
S úgy vonaglik rajta a hívõ fájdalom,
Mint vérzõ szívembõl kicsordult keserû dalom.
Mily nagy volt részedrõl Uram az áldozat
S a hálátlan ember mégis és így is egymerõ kárhozat.
Lelkemben nyílik hálámnak millió virága,
Bár Tõled van ez is, de Szentségedet dicséri világa
S, ha a mennybõl kitaszítana mégis Szent- Igaz kezed,
Halálba úgy megyek én: Vádtalan és Jézusul:
Téged Imádva, lelkem alázva akkor is és szótlanul.