JERUZSÁLEM

Kispál Csilla

Jeruzsálem

Kiléptem az üszkös romok közé.
Tán soha többé nem látom õt.
Ledõlt, mint halott harcos
a gyõztes ellenfél elõtt.
Végigmentem az úton
és nem ismertem rá.
Eljött érte a vihar
és úgy zúzta porrá.
Leomló falaival
átölelte testem.
Ellenségeim elõl
elrejtett engem.
Fogom e port a markomban
szétszórom ma itt,
mint õrült hitetlen
az anyja hamvait.
Most könnyeim mossák
mi belõled maradt.
Jeruzsálem, téged
sirat a fiad.
Elhagylak mégis
én, hûtelen.
Az Úr szállást készített
egy idegen helyen.
De Õ, a konok
egy tollvonást tett bennem
s áthúzta a félelmet
csüggedõ szívemben.
És hamarosan találkozunk
újra ugyanitt.
Megcsókollak s felsegítem
a porból drága falaid.