JÉZUS DIADALA ISTEN DICSÕSÉGE

Valaki egykor keresztet ácsolt,
Krisztusnak, ki Szent s Maga is ács volt.

Egy kereszt lett, durva fakereszt,
Melyen kínok közt alázva elvégeztetett.

Szótlanul halt könnyek s vád nélkül,
Az ember-szív mégis lüktet, méltatlan derül.

Jézus meghalt, megváltott gonosz bûnökért,
Bûnösök vették alázva Drága, Szent Vérét.

Szemében nem volt Vád s Harag míg szenvedett,
Csak õszinte féltés és Igaz ember-szeretet:

'Bocsáss meg nékik Atyám,
Hisz nem tudják mit cselekszenek!'

Meghalt, mégis Szent Szívére Szeretve ölelte,
Ki Õt Gyûlölve, Tagadva, Alázva megölte.