JÖJJ HAZA!
Pecznyík Pál
Drága gyermek, Atyád téged,
képmására alkotott,
szeretete mérhetetlen,
amellyel elhalmozott.
Ám te, elfordultál tõle,
még az élet kezdetén,
csábított a dicsõségvágy,
kényelem, rivalda fény.
Nézz magadra: mivé lettél,
hogy elhagytál engemet,
bûnre csábított a Gonosz,
bûn emészti lelkedet.
Ruhád rongyos, éhes is vagy,
Atyád így is, haza vár,
ott lent tombol a bûn-vihar,
Nála fent, örök a nyár.
Ne hallgass a Csábítóra,
bûnre csábít tégedet,
múló földi gyönyörökre
ne pazarold, életed.
Kincs, amit a világ adhat,
idõvel majd megfakul,
itt hagyod, ha halál után,
a síri hant rád borul.
Láthatod a különbséget,
Mennyország és Föld között,
földünk sötét, bûntõl szennyes,
a menny, fénybe öltözött.
Jöjj hát haza, fény hona vár,
és kincs, mit adok neked,
egykor, azért alkottalak,
együtt élhessek veled.
Pecznyík Pál
Celldömölk
2009. IV. 29.