JÚDÁS

F. L.

Harminc ezüst, az üdvösség ára
s egy csók a nyugta érte,
mikor felér az Olajfák hegyére,
halálos csók a Mester homlokára.

Harminc ezüst, ez fogható, tömérdek,
bolond, ki más csodát vár!
Igaz, hogy látta feltámadni Lázárt
s tenger csodát még, ám vak most az érdek.

Harminc ezüst, ez észbontó varázslat!
Felujjong régi énje,
vad indulókat zeng a pénz zenéje:
megveheti a világot magának!

Meg is veszi, megy már ... De lesben áll
prédát kutat az éjben
csontos kezében hurkoló kötéllel
- harminc ezüstér' - a konok halál.