KARÁCSONYI KÖSZÖNTÕ

Ezernyi átok dúlt a földön, s Te eljöttél jó Urunk.
Ki minderre gyógyítást hoztál,köszöntünk drága Jézusunk.
Szülõhelyedrõl csillagragyogás közt az ég felé ígéret repült,
nyomában halál, hitetlenség pillantás alatt porba dûlt.
Kibontott zászló lett kegyelmed,selyme alá rengetegen álltak,
akik Tégedet szívrepesve, hûségesen olyan régen vártak.
Kicsik és nagyok magasztaltak,kenyerük lett nekik szavad,
mindenki látta, hirdethette büszkén, szívedbõl irgalom fakad.

Voltak mégis, kik irigyelték fényes csodáid, tetteid,
ördög kezére játszották át rútul féltett királyi kincseid.
Ezek a bõsz állmessiások sorodba annyiszor tipirtak,
féltették Tõled a holnapot,ezért bélyegeztek latornak.
Pedig értük is áldoztad véred,kereszteden ott a Golgotán,
mért voltál oly engedelmes, nem fejti meg senki talán.
Leköpdösték, földig gyalázták igazságért sajgó hited,
nem értették, hogy Teneked elmúlnod soha nem lehet.

Lelked fénylik idõk ködébõl,emlékek újra átölelnek,
utat mutatsz gondjaink sodrában nekünk,tévelygõ embereknek.