KEDVES IDEGEN

Kedves idegen

Ki vagy Te kedves idegen,
ki lakozást veszel szívemben?
Ez a mennyei fényözön
drága szemekbõl visszaköszön.
Látlak, mikor a halandók
szívbõl, igazán szeretnek,
mikor apró gyermeket,
féltõn óvva ölelnek,
oltalmazva felemelnek
a porból elesetteket,
igen, ez a Te kezed.
Mikor az emberbõl igazság szól,
mely elõtt pokol, sír meghajol,
meggyógyít összetört szíveket,
igen, az a szeretet.
Kik naponta meghalnak s feltámadnak,
erõt Belõled merítenek,
mert Érted mindent megtagadnak,
azokban Téged felismerlek.
Minden, miért hálát adok,
minden jó, mit én teszek,
minden, mi örökkévaló
dicsõíti Szent Neved.