KÉT VONAT

Pecznyík Pál

Útitársam, kivel vonulok földön át,
ismered a földi élet két vonatát?
Az egyik vonaton, már te is utazol,
midõn megszülettél, ráültél valahol.
Egyik vonat régi, ó emberi élet,
fut mióta Ádám, az édenben vétett.
Ezen a vonaton utazunk nemzetek,
születéstõl fogva, felnõttek, gyermekek.
Életünk vonata, mindennap látható,
így látta azt jónak Isten, az Alkotó.
Míg halál váltóján nem fut át vonatunk,
gondolunk-e arra, hogy hová utazunk?
Mert halálunk után, átszállni nem lehet,
ha rosszul választunk, éj vár ránk, fény helyett!
Mennyország, kárhozat, mindkettõ végleges,
mennyei vonatra, átszállni érdemes!
Boldog ki mennyei vonatra vált jegyet,
az a fényhonában kap örök lakhelyet.
Kárhozat vonatán mégis többen mennek,
mivel rabszolgái, elmúló örömnek.
Szálljunk jó vonatra addig, amíg lehet,
végállomáson vár Atyánk, a szeret.
Élet két vonata, két cél felé halad,
öröm, szenvedés vár, az utazás alatt.
Végállomásokra, ha befut vonatunk,
menny vagy a kárhozat, lesz örök otthonunk!
Ezért gondoljuk meg, míg e földön élünk,
hogy a menny honában, Atyánk mellett éljünk.
Ott mi már nem leszünk elhagyottak, árvák,
még soha nem látott, csodás otthon vár ránk.
Szürke kopott helyett, fehér ruhát kapunk,
és dicsõ Atyánknak, abban szolgálhatunk.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2009. III. 4.

A weboldalt készítette, és üzemelteti: Deli-Szabó Sándor
Látogatók száma: 28 935 150