KÉTELY (ISTEN NÉLKÜL)
Kispál Csilla
Kétely (Isten nélkül)
Lóg a semmin egy mondat.
Önmagában dalol.
S közben a légüres térben
kallódik valahol.
Jár a lé a húsban.
Körbe-körbe forog.
Lökõdnek ki a végtelenbe
a céltalan sorok.
Minden jön valahonnan
s megy valahová.
Ahogy megszületik,
majd úgy válik porrá.
Önmagát ismétli
az értelmetlen világ.
Egymáshoz adódnak
a véletlen hibák.
Oktalan, céltalan,
értelmetlen lebegés,
Õrjítõen bugyuta,
langyos, léha létezés.
Testem börtönében
fellázad a lelkem.
Válaszért kiált
az idegõrlõ csendben.
Õrült kaleidoszkópban
kavargó részek
között keresem megszállottan én
a nagy Egészet.
Meggyötörten, összetörten
zuhanok padlóra:
az ördögi körforgásból
nem kerülök ki soha?
S kimondom ekkor
a legszentebb Nevet.
Válaszul szívemet
betölti Szellemed.