KÉTFÉLE EMBERCSOPORT!

Két lator függ a kereszten, Megváltónk két oldalán,
mögöttük két láthatatlan csoport, ítéletre vár.
Jézus, aki középen függ, egykor ítélkezni fog,
Õ ítélkezik felettünk, övé a Bírói jog!
Egyik csoport hittel vallja: Jézus érte vérezik,
a másik meg, káromolja, s vígan tovább vétkezik.
Látszatra nem különböznek, csak szívük másként dobog,
egyik csoport keskeny úton, másik: szélesen robog.
Jézus, ölelésre tárja a kereszten két kezét,
oda várja hû keblére, a föld minden emberét!
Rabtartójukat legyõzte, bûn-rabszolga mind szabad!
Bûnbánóknak van bõ helye, véres keresztje alatt.
Boldog, ki a bûnbõl való szabadulást elhiszi,
és nyomasztó bûne terhét, keresztjéhez leteszi.
Nem sebzi már szívét a bûn, Isten boldog gyermeke,
a mennyei dicsõségnek, lesz egykor a részese.
Nem is akármilyen gyermek? Hanem Jézus testvére,
testvérévé fogadta õt érte hullott szent vére.
Jézus követõi elõtt, a mennykapu nyitva áll,
sok hontalan bolygó lélek, örök otthonra talál!
Ott már nem lesz közvetítõ, Isten és ember között,
Atyja közelében élhet, ki már fénybe öltözött.

Aki viszont a keresztre, gúnnyal, gõgösen tekint,
s nem hiszi, hogy Isten Fia, érte szenvedt annyi kínt!
Az már földi életében, elítélte önmagát,
mert uralmat – lelke fölött – a sátánnak adta át.
Földi élete idején, tán minden jól sikerül,
de a lelke: - tûztavában - örök kínra elmerül.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2009. III. 24.