KRISZTIÁN FIAM!

Elment, jaj elment
Ma elrepült szívem egy része,
Vágyai vitték el
Tõlem oly messze,
Idegen földre,
Úgy hiányzik, úgy fáj szívem,
Megszültem, neveltem,
Küzdöttem érte,
Most mégis oly messze ment,
Tõlem oly messze ment,
Nem láthatom õt,
Úgy fáj nekem, úgy fáj nekem!
Hat közül a legkisebb,
A leggyengébb hajtás,
Mégis ott száll fent a magasban,
Mert vágyai hívják:
Hogy több lesz majd,
Hogy jobb lesz majd,
Hogy máshol jobb a világ,
De én féltem õt, úgy féltem õt,
Mert nem hiszem, jaj, nem hiszem!
Ezért most sírok, könyörgök,
Kiáltok Hatalmas Istenem!
Ott a messzi idegenben,
Várj Te rá, vigyázz rá,
Áraszd rá kegyelmed,
Útjain úgy vezesd,
Hogy megtudja,
Te vagy a szeretet,
Te vagy a gazdagság,
Csak veled lehet jó,
Teljes ez az élet,
Élhetünk bárhol,
Lehet az a földnek,
Akár melyik része.