KÜLÖN JEREMIÁSNAK

Nagy B. Zsuzsanna:
KÜLÖN JEREMIÁSNAK

Nem ültem a nevetgélõk között.
A Te hatalmad miatt egyedül maradtam.
A rossz tanácsadókat messze elkerültem,
a hamis prófétákat s a béke-papokat.
Mégis miért lett szüntelenné fájdalmam?
Szerelmed mint megbúvó csalóka patak,
felizzik olykor még csontjaimban,
de eltûnik egy szempillantás alatt.
S Te mint ólálkodó medve vagy nékem,
s körül kerítesz unos-untalan
s hallatod velem sokak rágalmát,
kik letörni szándékozzák céljaimat.
Lépéseimet figyelik kígyó-szemeikkel,
szívük útálatosságaik szerint jár,
szavaid szerelmes énekként dalolják,
s nem bánkódnak leányaid romlásán.
S lettem gúny-dalukká az õ szájukban,
s céltáblája konok szavaiknak,
szívem untalan búsítják, sebeit
foltozom tüzes nyilaiknak.
S Te így szólsz: 'Figyelj rám Jeremiás!
Ha megtérsz, én is hozzád térülök majd,
ha elválasztod a búzát a pelyvától,
s lépéseid többé nem ingadoznak,
akkor teszlek új erõs érc-bástyává,
te nem félsz kimondani szavaimat.
Megmutatom nékik hatalmam jobbját,
s mind követnek téged az ÉN ZÁSZLÓM alatt.'

(internetrõl)