LÁTTAD-E ÕT

Testvér, ki az élet töviseit téped
Láttad-e a lelket-tépõ vak sötétet,
Ami nagypénteken e bûnös, nyomorult,
Hazug, álnok, rút, földi világra borult?
Láttad-e a szörnyû golgothai képet:
S e bûnös világért egy életet adott...
Láttad-e Õt: Krisztust, aki föltámadott!?

Megáldott-e az ég csodás, nagy kegyelme,
Láttad-e korbáccsal Õt véresre verve?
Mint szánja a gyarló, vak embertömeget,
Mely zúgta szerte a bûnt: a 'feszítsd meg'-et.
Láttad-e e világ diadalmámorát?...
A nehéz keresztet... s a töviskoronát,
Mit egy bûnös világ durva keze rakott
A Krisztus fejére, aki föltámadott!

Várod-e Õt testvér? Vagy óh! nem hiszel benne,
Hogy Jézus nincsen ott lent a sírüregben?
Menj el a lásd meg, hogy nyitott a sir szája,
Ahol a hitetlent égi angyal várja,
Ki áldó kezével rámutat a kõre...
Nem kérdi, miért mégy, tudja õ elõre.
Érzi, hogy a lelked vérzik és elhagyott,
Megvigasztal, mondván: 'Nincs itt! Feltámadott!'

Testvér! Ki láttad Õt keresztre szegezve,
Mért nem tudsz hinni ma, vagy remélni Benne?
Az élet-utakon lábad mér tántorog?
Hiszen Õ létezik, mondják a vándorok.
Ott van Õ szüntelen jó utakon veled,
Meglátod, csak keresd, vesd Rá lelki szemed.
A Benne bízóknak új életet adott
A mély sziklasírból mikor föltámadott.