MEGYEK AZ ÚTON

Megyek az Úton

Megyek az Úton
és fogom kezed.
Az Élet felülmúlja
a képzeletet.

Csodáid fényében
fürdõzöm.
Lelkemre zuhog
a fényözön.

És a sivatagban
vezetsz engem,
mint kikeleti
virágoskertben.

S ha zord tél haván
botorkálok át,
Te biztatod
az apostolok lovát.

Csüggedés óráiban Igéddel óvón
betakarod lelkem.
Mikor világom összeroskadni készül,
átveszed terhem.

Ha a sötétség körülvesz
s elnyelni készül,
a te Nevedet hívom mindig
segítségül.

A mindenség
a létével ünnepel Téged.
Szépségével
hódol Neked a természet.

Szívemben
dalra kelnek angyalseregek,
Kedvesem,
mikor fogod a kezemet.