MENNYEI LÁTOMÁS

Látom
az égi vetítõvásznon,
hogy hajladoznak
a kecses virágok –
szirmuk mint a bársony.

Látom
az áldást a kovászon,
ami érleli a kenyeret,
s látom,
ahogyan a mustármag
fává nõ,
úgy sokszorozódik
a szeretet.

Látom
a százezernyi színt,
s ahogy csillog
a földöntúli fényben
a gyémánt és rubint,
és látom,
ahogy egy angyal
a mennyi úton
szivárvány-port hint.

Nincs nyomorúság,
nincs bánat,
nincs a szemekben könny,
csak tágra nyílt
csodálat.
Aranysárgán virágzik a hárs.

Csodás, ó csodás látomás.