MENYEGZÕI VERS

Vendégek szómat halljátok,
tanácsom megfogadjátok.
Ha násznagy a vendég feje,
legyen beszédének helye.

Íme szépen egybe jöttünk,
Úr Jézus is itt van köztünk.
Bejött a mennyek Királya,
e lakodalmat vizsgálja.

Szent szemei elõtt vagyunk,
azért úgy lakodalmazzunk,
hogy tõlünk Õ majd számot kér,
ha vétkezünk, minket meg mér.

Oly nagy az Isten szentsége,
hogyha a vendég vétsége,
hozzá kiált a nagy égre.
házat szakaszt, a vendégre.

Felkiált a bujasággal,
részegséggel, tobzódással,
e bûnök rosszat okoztak,
Sodomára, tüzet hoztak!

Torka miatt veszett Ádám,
a sok ivás, jót nem ád ám.
Ez a kígyó, amely megmar,
s fajtalanságra hajt hamar.

A paráznaság, részegség,
helyet kér gyilkos ellenség.
Mely bizonnyal, meg tessék,
otthon, például, vétessék.

Ha kik életben maradnak,
ilyenkor futva szaladnak.
Ott még király is megrémül,
halván vétkes lagzi felõl.

Mivel, hogy szent a házasság,
nahát a vendég társaság,
szentül bánjon a munkával,
mint Istennek szent dolgával.

Jaj a nagy bort ihatóknak,
a napestig mulatóknak.
Ha jóllaktunk el, kell mennünk,
nem igazság, tovább lennünk.

Jaj kinek lakodalmakban,
hegedûkben és lantokban,
vannak testi mulatságok,
és táncbéli bolondságok

Mert óh! Micsodák a táncok?
Bizony bûnre való láncok.
Tudja meg a tánc szeretõ,
gonosz Heródest keresõ.

Dávid táncolt buzgóságból,
itt az, lenne bolondságból.
Dávid éhen, szomjan táncolt,
itt táncot kér, ki torkig lakott.

Elõbb leülni s felkelni,
aztán tüstént útra kelni.
Szent Pál bizonyságot tégyen,
minemû gonoszság légyen

Szentlélek temploma tested,
abban, az Istent keressed.
Ne tedd, egyszarvú társává,
ugráló borjú majmává.

Nincs mód, két urat szolgálni,
egy oly forrásra találni,
melybõl – mint szent Jakab mondja –
keserû, édes víz folyna.

Ez hát tanácsom, legények,
mulassunk mint keresztyének,
lakodalmunkba ne legyen,
szeplõ, és ami kárt tegyen.

Nem árt az igaz vigasság,
és az ártatlan nyájasság.
Nincs az, keresztyénség ellen,
csak, hogy ne legyen helytelen.

Lakodalmat ép elmével,
és az Úrnak félelmével,
jó dolgokról beszélgessünk,
innét, dolgunkra siessünk.

Ezen lakodalom után,
járván a szent Jóbnak útján,
itt, ha vétkeztünk, áldozzunk,
bocsánatért imádkozzunk.

Ezt a verset: 1778 – 87 között,
írta a szerzõ. Egy Református lelkész.