MI AZ IMÁDSÁG

Az imádság: hívõ ember lélegzetvétele,
érte szíve Isten iránt, hálával van tele.
Az imádság: égbe szálló mélységes hódolat,
Istenünkkel a legbensõbb, szent titkos kapcsolat.
Az imádság: beszélgetés, õszinte, gyermeki,
Atyával ki a gyermekét áldja, és szereti.
Imádság, a lélek szerve, amellyel lélegez,
imádság nélkül a lélek, elsorvad, vége lesz.
Az imádság: lelkünk szárnya, mely felfelé emel,
Isten trónja elé suhan, s eléje térdepel.
Az imádság: csodás ének, lelkünk szép éneke,
miért nincs a szívünk mindig, ily énekkel tele?
Az imádság: betegeknek esdõ mély sóhaja,
Isten a sóhajt is hallja, s nem veti el soha.
Az imádság: lelki fohász Istenhez, kit szeret,
Aki Fiát áldozta fel, minden bûnös helyett!
Az imádság: földi kérés, válasz rá, mennybe van,
Atyánknál, kit válaszáért, imádunk boldogan.
Az imádság: hálaadás, a sok szépért, jóért,
mellyel Atyánk betölt minket, Fia váltságáért!
Az imádság: csodás oltár, melyen áldozhatunk,
hálaáldozattal azért, a mit ad hû Urunk.
Az imádság: felelõsség, mert felelõs vagyok
azokért, kiket imámban, szívemben hordozok.
Az imádság: emberekhez lehajló szeretet,
imádságban ölelhet át szívem, bús szíveket.
Az imádság: vallástétel, merjük hát vallani,
Megváltónknak Jézust, aki meg is tud tartani!
Az imádság: lelki szemünk, amellyel láthatunk,
már láthatjuk égi hazánk, melyet ad hû Urunk!
Az imádság: felemelt kéz, s míg felemelve van,
bûnünk felett, világ felett, gyõzhetünk boldogan.
Az imádság: mély hódolat, hû Teremtõnk elõtt,
alázatunk ha õszinte, Szentlelkével betölt.
Az imádság: bûnvallomás, ha bánt, kínoz a bûn,
ki õszintén bánja bûnét, azon megkönyörül!
Az imádság: alázatos bûnbocsánatkérés,
kinek Isten megbocsátott, nincs már abban félés.
Az imádság: megbékülés, égi Teremtõnkkel,
Aki békére törekszik, minden gyermekével.
Az imádság: már e testben, drága bensõ élet,
hûséges imádkozókra vár, az örök élet!

Pecznyík Pál
Celldömölk
1989.