MIÉRT

Miért?

Elszorul a szívünk
a sok – miért – végett,
Atyánk mért bocsát ránk
próbát, betegséget?
Miért vált örömöt,
mély bánatra, gyászra?
Miért hullat könnyet
sok özvegy, sok árva.

Ó miért nem enged
kedvünk szerint menni?
Kevés örömünk is
el akarja venni?
Panaszolva kérdjük,
mért szomorít minket,
jól ismeri, látja,
hullámzó hitünket.

Pedig Atyánk szíve,
sok jóval eláraszt,
földi miértekre,
mennyben kapunk választ!
Atyánk tanít minket,
türelmesen várni,
hívó szent szavára,
elõtte megállni.

Majd örömmel halljuk,
sok – miért – azért volt,
hogy lelki ruhánkat,
ne rútítsa bûn-folt.
Javunkra próbálja,
földön életünket,
mennyben, hófehérben,
láthasson bennünket!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2008. XI. 10.