MIKOR A LÉLEK ZÚGÓ SZELE ZENDÜLT

Bácsi Sándor:
MIKOR A LÉLEK ZÚGÓ SZELE ZENDÜLT

...Akkor reájuk leszálltak a lángok...
...És szólni kezdtek, mámoros örömmel;
Szavukban zengtek távoli világok
Eljövõ korok, fénylõ gyõzelemmel.

Mert szívükbõl már kiégtek a múltak
Megkötözõ terhei, szenvedések,
Egykori gondok ósdivá avultak.
Kicsíráztak a jövendõ remények.

És a zendülõ Lélek erejétõl
Összegyûlt népek - mennyi faj, nyelv, érdek
szabdalta nép! - meghökkent e beszédtõl

Mert idegen volt, s mégis minden népbõl
Valók értették a szóló Igéket:
Az Isten szólt elhívó kegyelmébõl.